Mézeskalácsról

A mézeskalács története

A mézeskalács a nevét a fő alkotóeleméröl, a mézről kapta. A mézet már a korai gyógyászatban, kuruzslásban is nagyra becsülték, így mi sem természetesebb, minthogy ezt az édes csodát a sütemények készítésében is alkalmazni kezdték. A német eredetű, de idők folyamán teljesen magyarrá lett mesterség készítményei hosszú időn át a vásárok és búcsújáróhelyek elmaradhatatlan, népszerű cikkei voltak. Később a nagy ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd, újév) is kiváló alkalmai lettek az árusításnak. Esküvő, keresztelő napján szokássá vált a díszes mézeskalács ajándékozása, és máig is megmaradt ez a szép szokás. A magyar mézeskalács ma is közkedvelt, a különböző díszítőtechnikával készült mézeskalács pedig kedves, hangulatos ajándék bárki számára. A mézessüteményeket a cukrászsütemények ősének tekinthetjük. A mézeskalácskultusz legkedveltebb formái: tükrös mézeskalács szív, díszes mézeskalács bab, mézeskalács huszár volt. Mára már szinte minden elképzelés megvalósítható belőle. Mind a mézeskalácsban, mind a grillázsban a díszítőművészet lényeges szerepet játszik. A hagyományos mézeskalácsot külön mézestészta és cukrostészta keverésével készül. A mézestésztát pihentetni szokták, mivel így könnyebben lehet vele dolgozni és az egyes alapanyagok pihentetés során fejtik ki hatásukat.

A mézeskalács készítése

A mézeskalács készítése nem kis erőt igényel a készítőjétől, hiszen nagyon fontos a jól kidolgozott tészta. Az eredeti mézeskalácsot (Nyugat-Magyarországon mézesbáb) mézből, cukorszirupból és lisztből sütötték. A tésztát fa kavaróteknőben dolgozták össze, törőpadon gyúrták, táblán nyújtották, majd negatív vésetű faformákba nyomkodták bele, és kiemelhető polcú állványon tárolták. A kinyújtott tésztából kiszúrással, vágással és ütőfák* használatával különböző formákat tudunk elkészíteni. Lehet sütés előtt díszíteni különböző olajos magvakkal, cukrozott gyümölccsel, kristálycukorral, ánizsmaggal, ki amit szeret. A sütéshez a legtöbb helyen úgynevezett cukrászkemencét használtak. A mázas kalácsokat kisülés és kihűlés után tojásfehérjés habbal díszíthetjük. Itt szintén csak a képzelet szabhat határt. * A 17. századtól ránk maradt ütőfák java reneszánsz és barokk ihletésűek. A 19. századtól már a hétköznapi eseményeket ábrázolták a formák és színek is.