Ahogy egy álom valóra válik: adventi workshopok

Minden rosszban van valami jó – tartja a mondás.

Talán már meséltem a történetet, hogy három évvel ezelőtt egy balesetem volt. Ez szörnyen érintett akkor, hiszen pont az adventi, karácsonyi üzletre való felkészülés elött történt, ami azt jelentette, hogy nem tudtam felkészülni az általam oly` szeretett karácsonyi vásáromra. Amíg ágyhoz voltam „kötve”, természetesen nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy emiatt a csuda baleset miatt el kell maradni egy karácsonyi vásárnak. És mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, jött a nagy (kényszer szülte) ihlet. 🙂
Már régóta dédelgettem egy álmot, hogy megnyissam az alkotni vágyók előtt a műhelyemet és egy workshop keretében mindenki betekinthessen a grillázs és mézeskalács csodák világába.

Emlékszem az első workshopomat még mankóval tartottam a pincénkben kialakított grillázs-mézes műhelyemben. Az évek során annyira elterjedt a híre a workshopnak, hogy kinőttük a kis a kis helyiséget. Többek között ez is oka volt annak, hogy (felépítsem és) megnyissam új, nagyobb műhelyemet (amelynek történetet itt olvashatod). Ma ebben a valódi „mézeskalácsházikóban” fogadhatom a workshopok résztvevőit.

Egy dolog azonban nem változott az első workshopom óta. Minden egyes alkalmat nagy izgalom előz meg. Családom persze folyamatosan nyugtat, hogy semmi szükségem az idegeskedésre, hiszen már a kisujjamban van, de én ennek ellenére izgulok, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy elterveztem és hogy a résztvevők elégedetten, mosollyal az arcukon, új tudással és emlékezetes pillanatokkal távozzanak. Számomra ez a fontos, ha boldoggá tehetem az embereket.

Egy ilyen alkotói hétvégét nagyon sok tervezés és felkészülés előz meg. Az összes feladat közül talán a legnehezebb a téma kiválasztása. Mert ugye itt gondolnom kell mindazokra is, akik már évek óta rendszeres (visszajáró) résztvevői a workshopoknak és ugye nekik is kell valami újdonságot biztosítanom (hogy majd összeállíthassák az évek munkáiból a saját kis mézeskalácsfalujukat). Gondolnom kell a kivitelezésre, hogy kicsi és nagy számára is könnyen elkészíthető legyen. És az idő faktort is figyelembe kell vennem, hogy a mindössze 3 óra alatt mindenki el tudja készíteni a saját remekművet, amit büszkén mutathat be a családjának és helyezheti el a karácsonyi asztalon.
Èvröl évre nagyobb kihívás lesz a jó téma megtalálása. Így volt ez idén is, hiszen az elmúlt években már készítettünk kis házat, adventi koszorút, mécsestartót, erdei gombaházat manókkal, kisvasútat, házikókat. Ami az én képzeletemben ebböl az összeállításból hiányzott, az a templom volt. Ìgy hát idén erre esett a választás.

Külön kihívás, hogy ha családtagok vesznek részt egy workshopon, mivel nem szeretném, hogy több azonos müvet vigyenek haza. Ilyen esetekre készítek egy másik mintadarabot is. Idén egy kis utcai havas jelenetet készítettem, ahol a kislány és a kisfiú szánkóra gyűjtik a hógolyókat az erdőben miközben egy őzike figyeli őket.

A rengeteg munka és előkészület ellenére nagyon szívesen csinálom és boldogsággal tölt el Veletek együtt alkotni, hiszen öröm nézni ahogy az alkotás közben szárnyal a fantáziátokat, bátran használjátok fel a díszítőeszközöket, cukorgyöngyöket, lelkesen, vidámságban, móka és kacagás kíséretében nagy szorgalommal dolgoztok a remekműveiteken.

A múlt szombati workshopon egy 5 éves kislány kifejezetten ámulatba ejtett, ahogy saját maga összeválogatta a kis házához a színeket. Csodaszép mesebeli házikója lett.
Örömmel tölt el az is, hogy párok, férj és feleség az adventi workshopot választják közös programnak.

És tudjátok miért fontos ez?
Mert a workshopok összehozzák a családokat, barátokat, ismerösöket és mindenki együtt alkotnak. Ez a pár órát csak róluk és nekik szól.

Sokat tudnék még róla írni, de azt egy következő posztban.

Köszönöm, hogy eljöttetek és együtt készültünk az ünnepekre. Köszönöm a segítségemnek áldozatos munkájukat.