A grillázs története
A grillázs francia eredetű szó, melynek jelentése édesség, olvasztott cukorba kevert, apróra tört mogyoró, dióbél, mandulabél és egyéb magvak kinyújtva, és szobahőmérsékleten megszárítva.
A grillázs, más néven pörkölt vagy pergelt torta a X. században orvosságként kezdte az útját és lassan a XIV. század folyamán vált fűszerekkel együtt élvezeti cikké.
A magyar történelemben is messze visszanyúlik története. Feljegyzések alapján Mátyás királynak a nápolyi Beatrixszel 1476-ban kötött házasságakor Budán tartott lakodalmán, a hetedik fogás pörkölt cukorból készült torta volt.
Ezután vált népszerűvé és terjedt el hazánkban. Egyre több cukrászmester kezdett a készítésével foglalkozni és alakultak így ki a grillázs egyedi stílusai, sajátosságai, díszítési módjai.
Az alapanyag az idő folyamán nem változott: 1 kg cukor és 50-80 dkg magőrlemény volt. Mivel ezek a régi időkben luxuscikknek számítottak így sokáig a belőle készült édességek a főúri, nemesi réteg számára készültek.
Készítése kézügyességet és kreativitást igényel. Továbbá fontos a minőségi alapanyag, a készítő fantáziája, anyag iránti szeretete, kitartása és türelme ahhoz, hogy igazi remekművek szülessenek.
Ezek a különlegesen dekoratív költemények mutatósak lehetnek lakodalmakon, az évfordulós ünnepeken, húsvétkor, karácsonykor, illetve bármilyen ünnepélyes alkalmakon.
Esküvőkön ezt a vőlegény tortájának hívják, ugyanis keményebb, mint a hagyományos piskóta torta. A hagyomány szerint, ha az esküvői tortát az ifjú pár összetöri, ahány darabra esik szét, annyi boldog évet fognak együtt megérni.
