A kovászos kenyér és én

Nem tudom Te hogy vagy vele, de én keresem az életben a kihívásokat. Ezek visznek színt az életünkbe és segítenek bennünket a fejlődésben.

Mint azt gondolom észrevetted, az elmúlt egy két hétben nem sokat hallottál felőlem. Ennek természetesen meg volt az oka. Kihasználva az augusztusi nyugalmasabb időszakot kicsit visszahúzódtam, hogy kiértékeljem az eddigi évet es átgondoljam, mi legyen a következő projekt.

És mondanom sem kell hogy megtaláltam azt a dolgot, ami már régóta foglalkoztat és már régóta bele szerettem volna vágni.

Ez az ùjabb kihívás és Projekt pedig nem más mint a jó kovászos kenyér elkészítése. Nagyon sokat gondolkodtam azon, miért pont ez? De hamar rájöttem, hogy miből fogyaszt a magyar ember a legtöbbet: a kenyérből. De valljuk be őszinten: Elég nehéz manapság finom, jóízű, laktató kézműves kenyeret kapni. Így elhatároztam utánajárok a jó kovászos kenyér titkának és megpróbálom elkészíteni.

Felkerestem tehát a szakma kiválóságait, hogy a legjobbaktól sajátíthassam el a mesterség csínyját-bínyját. Mindenkitől nagyon sokat tanultam. Megtanították, mi a kovász és az élesztő közti különbség, mit hogyan használjunk fel és nekik köszönhetően beleszerettem a kovászos ízvilágba. Akár milyen furcsán is hangzik, a kovász egy érző, élettel teli lény, amit nem szabad elhanyagolni, minden nap foglalkozni kell vele. Mint egy gyermekkel. :D És hidd el, hogy nagyon meghálálja a törődést. Így hát új hobbim révén újabb családtag került otthonunkba a kovász személyében.

A hetekig tartó kiképzés után elindultam a "kovászos" úton, immáron itthon egyedül. Csak a kovász , a liszt, a víz és én. No meg a rengeteg információ és káosz a fejemben.

De mi is a jó kovászos kenyér titka: a jó minőségű liszt, víz, só és a főnök, a kovász. Ez elsőre nem is hangzik bonyolultnak, de mint oly' sokszor, az ördög a részletekben rejtőzik.

Elkezdtem a sütögetést és kísérletezgetést, hogy megtaláljam és kifejlesszem az én egyedi kovászos kenyér receptemet. Mit ne mondjak nagyon hamar jöttek a pozitív visszajelzések, először és elsősorban a családom felnőtt tagjaitól. A gyerekeimmel már nem voltam ilyen könnyű helyzetben, mert ők megszokták a bolti minőséget és először idegenkedtek a házi kenyértől. De a kitartó "átszoktatás" után sikerült megtörnöm a jeget. Söt, majdhogynem átestünk a ló túloldalára és már csak Anya kovászos kenyere kellett. Viszont a legnagyobb elismerést és dicsőséget számomra az jelentette, amikor a szembe lakó 100 éves néni azt mondta: "Renim, már vagy 50 éve nem ettem ilyen finomat.”

Nekem sem kellett ennél több visszaigazolás és motiváció, folytattam tovább kísérletezgetéseimet, mind a mai napig.. Hisz nincs annál mennyeibb, mint amikor a frissen sült kenyér illata bejárja az egész lakást. Egyszerűen rabul ejtő. Belőle készülhet el a tökéletes reggeli is. Nem is kell hozzá más, mint egy nagyon finom vaj és mellé egy kis gyümölcs. Emlékszem amikor gyerek voltam és a mamám kenyeret sütött kemencében. A kemencében sült kenyérnek nincs párja. Hogy miért? Mert ízes, ropogós, kérges és rettentően finom.

Abbahagyhatatlan. Talán Te is emlékszel arra, amikor megszegték a nagyszüleink a kenyeret ezt. Én máig életben tartom a hagyományt, hogy keresztet vetek a frissen sült kenyérre és azután szelem meg. És persze a klasszikus, az örök harc a kenyércsücsökért. Ez máig is így van. :)

Biztos felmerült benned a kérdés, hogy miért részesítem előnyben a kovászos kenyeret.

Nos mivel A kovászos kenyér egészségesebb és jóval könnyebben emészthető mint a Sima bolti, amit szinte "percek" alatt készítenek nagyüzemben. Kovászos kenyeret nem tudunk egy két óra alatt előállítani, ez egy több napos folyamat, mely során a kovászban lévő tejsavbaktérium és vadélesztőgombák elkezdik a lisztben a glutént átalakítani, ami oly sokunknak okoz problémát.

Nagy örömmel töltött el, amikor kirándulásaink alkalmával én vittem a friss, ropogós kenyeret, a többiek a hozzávalókat és mindezt erdei asztalkán tálalva fogyasztottuk, mind gyerek, mind felnőtt nagy nagy örömére. Vagy amikor egy motoros túra alkalmával, elutazott velünk Szlovéniában a túradobozban és még felmentünk vele a Mangart Hágóra közel 2000 m magasra és ott mint egy győzelmi lakomaként, hogy felértünk a csúcsra, gyönyörű tájban ámuldozva falatoztuk el a kenyércsodát.

Ezek az élmények, a folyamatos pozitív visszajelzések és a kovászos kenyér szeretete motivál arra, hogy tovább kísérletezzek és újabb és újabb dolgokat próbáljak ki. A mézeskalács és a grillázs illata mellett a kovászos kenyér illata az, amivel szintén nem lehet betelni.

Célom, minél több emberrel megismertetni ezt a különleges ízvilágot, amin szüleink, nagyszüleink, egész generációk nőttek fel.